A doromb dorombja (2005. szeptember) Cicuskánk némán osont be a szerkesztőségünk nehéz vasajtaja és az ajtópánt közötti szűk résen és tette le elénk a nagy szerkesztőségi asztalra puha tappancsaival ehavi nomináltját. Különleges esettel állunk szemben, ugyanis szeptemberi doromb-díjasunk a haladó baloldal egyik legfőbb dorombolójának, Diurnusnak (alias Bodor Pál) Gündisch Mónika – rövid interjúja – általi megdorombolása a Vasárnapi Hírek 2005. július 31-i számában. Az apropót Bodor Pál 75. születésnapja adja. Derék szerzőnk a szellemóriás fényétől megrészegedve (ó, jöjj, képzavar!) az alábbiakat vetette papírra: „Szikár-szép vonásait Velázquez vagy Goya is festhette volna…” De cicusunk kemény fából van faragva, ilyeneken nem rökönyödik meg. Ismeri régóta Bodor Pált és munkásságát. Azon sem dob hátast (vö. a macska mindig a talpára esik), hogy a Diurnus – haladó baloldali hagyomány szerint – a születésnapját is kihasználja egy kis orbánozásra: „…Hiszen Orbán »lenemzetárulózta« a baloldalt”. A többi csak édes enyelgés. Persze a „hogy érzi magát?” rovat már csak ilyen: egy kis család, egy kis munka, meg egy kis szentencia. Cicusunknál természetesen nem ez verte ki a biztosítékot, hisz a macskatársadalomban is előkelő helyen állnak a hagyományos értékek. Mónika alábbi laudációja volt az, ami megfektette derék négylábúnkat: „A publicista közíró, költő-szépíró, akit a romániai cenzúra tanított írni.” „Az újság a legszentebb pótlék, ami hasonlít az emberiség emlékezetére” – mondja a cikkben Diurnus. No, akkor gyerünk emlékezni!
|