Végtelen nyitottságunkat és toleranciánkat szerettük volna prezentálni, nem ment. A Tér és Társadalom legutóbbi számát egyszerűen nem értettük, pedig róluk akartunk írni: klaszterek meg faktoranalízis volt benne, csúnya beszéd sehol.

1949-ben a né­met de­mok­rá­cia és par­la­men­ta­riz­mus köz­pont­já­ban, a frank­fur­ti Szt. Pál ka­ted­rá­lis­ban nyílt meg az el­ső frank­fur­ti könyv­vá­sár. Egy föl­dig le­rom­bolt és meg­szállt vá­ros­ban, né­hány év­vel a könyv­ége­tők ural­ma után. Idén 110 or­szág­ból 6700 ki­ál­lí­tó 350000 könyv­vel ven­dé­ges­ke­dett 10 meg­ter­mett ufóméretű csar­nok­ban 170000 m2-en – a vi­lág leg­na­gyobb könyv­bör­zé­jén. Ide­je volt, hogy mi is kö­rül­néz­zünk.

Mi­ó­ta az öreg Speibl ri­tu­á­lis ki­rály­gyil­kos­ság ál­do­za­ta lett, és a két Hurvinyek át­vet­te a mo­dern eu­ró­pai len­dü­le­tes szo­ci­ál­de­mok­ra­ta köz­tár­sa­ság ala­po­zá­sát, ne­künk se kön­­nyű. Hit­ve­sün­ket in­ge­rül­ten uta­sít­juk a Hír­adó­ról va­ló el­kap­cso­lás­ra, nagy­apánk gya­kor­la­ta – bedugni a fü­let, ha kom­csit lá­tunk a kép­er­nyőn – hir­te­len érett és meg­fon­tolt ön­vé­de­lem­nek tű­nik.
A fo­lyó­irat­ok leg­alább nem ha­zud­nak.

Egy kí­nai zon­go­ra­mű­vész az öt­ve­nes évek de­re­kán majd­nem le­ját­szot­ta Bar­tók elő­ad­ha­tat­la­nul ne­héz­nek ti­tu­lált II. ver­seny­mű­vét.

1956. ok­tó­ber 22-én es­te a bu­da­pes­ti Er­kel Szín­ház­ban bri­li­áns kon­cert zaj­lik. Száz mé­ter­re sincs a Köz­tár­sa­ság té­ri párt­szék­ház, ávéhásai még nem sej­tik, hogy a hang­ver­seny­re áram­ló tö­meg fel­fegy­ver­zett va­ri­án­sa ve­szi majd kör­be őket egy jó hét múlva… Oda­benn, a szín­ház­te­rem­ben ne­ves olasz kar­mes­ter, Mario Rossi di­ri­gál, Bar­tók Bé­la 2. zon­go­ra­ver­seny­ét pe­dig egy majd­nem hí­res ma­gyar mű­vész játssza. Cziffra György.