Budapesten, a Rá­day ut­cá­ban la­kik egy ka­mé­le­on. A kör­nyék ked­ven­ce, egyéb­ként. Meg le­het ke­res­ni: ak­vá­ri­u­má­nak egyik fa­la egyút­tal egy sza­tócs­bolt ki­ra­ka­ta. Nyi­tott a vi­lág­ra – mi mást te­het­ne, bol­dog-bol­dog­ta­lan be­lát a ma­gán­szfé­rá­já­ba, a közgáz-kollegisták kü­lön­fé­le ne­ve­ken szó­lon­gat­ják, a kör­nyék la­kói is be­fo­gad­ták szé­pen. Meg-meg­áll­nak a sé­tá­lók, be­néz­nek, na va­jon mit csi­nál, me­lyik ágon fek­szik-áll, pis­log. Gya­ní­tom, ész­re­vet­ték már né­há­nyan a dol­got. Őkel­me öreg­szik. Nincs túl jó passz­ban, alig-alig vált­ja a szí­nét – már egy hu­szon­négy da­ra­bos Gioconda-krétakészletbe se hal­na be­le.