A szer­bi­ai par­la­men­ti vá­lasz­tá­sok vég­ered­mény­ének is­me­re­té­ben min­den­ki szá­má­ra bi­zo­nyos­sá vál­ha­tott, hogy a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­sá­got jel­lem­ző de­mog­rá­fi­ai fo­lya­ma­tok mel­lett el­hi­bá­zott az a po­li­ti­kai stra­té­gia, amely­nek ér­tel­mé­ben ezen kö­zös­sé­gek po­li­ti­kai kép­vi­se­le­tei, de­mok­ra­ti­kus vá­lasz­tá­so­kon meg­mé­ret­tet­ve, min­den­kor meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet játsz­hat­nak az adott or­szág po­li­ti­kai éle­té­ben, ez­ál­tal biz­to­sít­va a kö­zös­ség min­den­ko­ri ha­té­kony ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­sét. A min­den­hol tör­vény­be fog­lalt vá­lasz­tá­si kü­szöb át­lé­pé­se a fo­gyat­ko­zó, ugyan­ak­kor bel­ső el­len­té­tek­től meg­osz­tott ma­gyar­ság szá­má­ra ne­he­zen meg­ha­lad­ha­tó aka­dályt je­lent.

Forr a politikát körülvevő levegő Erdélyben. Az aradi Szabadság-szobor visszaállításának sikertelensége, valamint a Ceausescu-időszak korrektségét idéző, alkotmánymódosító népszavazást követően, október 26-án megalakult a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Akárcsak az előbbi két ügy, a Tanács megalakulása is megosztotta az erdélyi magyar közéletet és felborzolta a román nacionalista indulatokat.