Nehéz idők járnak Magyarország egykor legnépszerűbb napilapjára. Hiába tesz a publicisztikai fronton Kartal Zsuzsát és Nagy N. Pétert is bevetve komoly erőfeszítéseket a Népszava olvasótáborának elhódítására, az olvasottsága egyre csökken.

Vérzik a szívünk, hogy a rádióból olyan nagymúltú műsorok tűnnek el, mint a vízállás-jelentés (emlékszünk, ugye: „hajóvonták találkozása tilos”; ami Proust-nak a madelaine, az nekünk Baja és a 320 cm), meg a Szabó-család.

Budapest örökös főpolgármestere látványos tömegközlekedési fejlesztésekkel szeretett volna ráfordulni az őszi kampányra.

Már-már mindenki elfeledte az Orbán-kormány második egészségügy miniszterét.

Mindannyian jól emlékszünk még a 2002-es választások MSZP-s kvótáira. 20% fiatal, 35% nő, 80% páratartalom, a hajóvonták találkozása tilos.

Keller Lászlónak lesz mit mesélnie az unokáknak, ha azok kakaó hörpingetése közben, ábrándos tekintettel megkérdezik: „Nagypapa, mit csináltál a 2002 és 2006 közötti ciklusban?”.

Az aranyköpéseiről (hová tűnt Damon Hill…) elhíresült, korábban sportkommentátor, később a Hungaroring Rt. elnöki székébe katapultáló Palik László új hobbit talált magának.

Október végén ünnepelte Demszky Gábor tizenöt éves regnálását a főpolgármesteri karosszékben. Illetve csak ünnepelte volna.

Az elmésebbek persze már a jól sikerült Hitchcock- film után sejtik, hogy fentről jön majd a veszedelem. Persze a hibbant széplelkek sokáig békeágat vizionálták a galambok csőrébe.

Pár éve az elemzők még reális lehetőségként számoltak az euró 2007-es bevezetésével. Azóta továbblépett a világ.