A ver­seny még há­rom hé­tig tart, min­den hé­ten be­mu­tat­juk a győz­tes­nek ítélt ver­met áb­rá­zo­ló fo­tót, vé­gül pe­dig a tel­jes do­ku­men­tá­ci­ó­ból ki­vá­laszt­va a le­ges­leg­pom­pá­sab­bat. A he­ti nyer­te­se­ket és a pá­lyá­zat győz­te­sét meg­aján­dé­koz­zuk, re­mél­ve, hogy ilyen­jük még nincs ott­hon vagy nyolc. (Nép­sza­bad­ság, A hó­nap ká­tyú­ja, már­ci­us 20.)

…sajnálom, mert min­den ilyen klub ren­dez­vény­re, ha most nem úgy ala­kul, ahogy ala­kult, hogy a tit­kár­nőm gye­re­két el­vit­ték kór­ház­ba, ak­kor itt eze­ket a ki­ad­vá­nyo­kat fel is tud­tam vol­na mu­tat­ni. Ne­kem nem ju­tott eszem­be, meg nem ju­tott időm rá, hogy két zsák­kal be­te­gyek, bár tu­laj­don­kép­pen a zsá­kos mi­nisz­ter ál­ta­lá­ban na­gyobb, mert ugye a mi­nisz­te­re­ket bo­hóc­nak tart­ják, te­hát ezért ez ki­fe­je­zet­ten jó be­nyo­mást kel­tett vol­na, hogy zsák­ból osz­to­ga­tom az uni­ót. (Csil­lag Ist­ván a Kis­pes­ti Li­be­rá­lis Klub ren­dez­vé­nyén, már­ci­us 1.)

Ami­kor meg­kér­dez­ték, fo­gyasz­tott-e al­ko­holt, azt vá­la­szol­ta, hogy két po­hár bort ivott, a szag mi­att pe­dig cu­kor­be­teg­sé­gé­re hi­vat­ko­zott. A gép pa­rancs­no­ka ez­után ar­ra hi­vat­koz­va szál­lí­tat­ta le a köl­tőt, hogy in­for­má­ci­ó­ja sze­rint az utas je­len­lé­te koc­ká­za­tot je­lent. Döbrentei egé­szen más­ként em­lék­szik az eset­re. A Ma­gyar Rá­di­ó­nak el­mond­ta: elő­ző es­te az al­ter­na­tív Kos­suth-díj át­vé­te­le után kö­lyök­pezs­gő­vel koc­cin­tott. Mint fo­gal­ma­zott, ezt vé­let­le­nül fél Ma­gyar­or­szág lát­ta, és jó­kat rö­hö­gött. Va­ló­ban sze­re­tett vol­na tíz pél­dány Ma­gyar Nem­ze­tet ven­ni. Ami­kor ki­de­rült, hogy a stand­nál nincs, ő csak an­­nyit kö­zölt az el­adó­val, hogy ezt kü­lö­nös­nek tart­ja. (Inform-Data lap­szem­le, márc. 16.)

Anettkának ele­ge lett a sér­te­ge­té­sek­ből. Egyéb­ként is, egy űr­ha­jós je­lölt nem en­ged­he­ti meg ma­gá­nak, hogy le­kur­váz­zák. (Ful­lánk, már­ci­u­si szám)

Mi­u­tán ki­vo­nul­nak a köz­jo­gi mél­tó­sá­gok, a fú­vós­ze­ne­kar és a Nem­ze­ti Lo­vas Dísz­egy­ség, meg­in­dul a kö­zön­ség és ko­mó­to­san áram­lik a Nem­ze­ti Mú­ze­um fe­lé. A kor­mány­fő be­szé­de, úgy tű­nik, nem hi­ány­zik a nép­nek; jo­gos, ki­nek kell a fé­ken tar­tott in­du­la­tok to­já­sos hab­zá­sa? (Nagy Vik­tó­ria, ma.hu, már­ci­us 16.)

A Va­ti­kán Brüs­­szel hi­va­ta­la­in, ple­ná­ris és bi­zott­sá­gi ülé­se­in ke­resz­tül Prodistul és Strasbourgostul egész Eu­ró­pát le akar­ja nyúl­ni, és be akar­ja ke­be­lez­ni. Még­hoz­zá el­ké­pesz­tő gyor­sa­ság­gal és ag­res­­szi­vi­tás­sal. (Kósáné Ko­vács Mag­da szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kus a He­tek­ben)

Már­ci­us nyol­ca­di­ka előtt va­la­mi szebb­re vágy­tak? Mi­ért? Lendvai Il­di­kó sze­rint a par­la­ment­ben amúgy min­den nap „anyád” nap­ja van. (Ma­gyar Nem­zet, már­ci­us 6.)

Dú­do­lom a ma­gyar nó­tát, mert nem iszom Co­ca Co­lát. (A Pajzs Szö­vet­ség „nem­zet­men­tő és nem­zet­egye­sí­tő nagy­gyű­lés­ének” egyik transz­pa­ren­se, már­ci­us 15.)

– Az uni­ó­val a meg­ál­la­po­dás a Fi­desz-kor­mány ide­jén szü­le­tett, és nem em­lék­szem, hogy Né­meth Zsolt ver­te vol­na az asz­talt a meg­ál­la­po­dás el­len.
– Ar­ra sem em­lék­szem, hogy Ko­vács Lász­ló ver­te vol­na az asz­talt.
– Én el­len­zék­ben vol­tam és nem volt előt­tem asz­tal. (Ko­vács Lász­ló, Ma­gyar Hír­lap, már­ci­us 5.)

Ezen­nel fo­ga­dom, hogy nem fo­gom a ku­tyám or­rá­ban élő ku­ka­co­kat a gye­re­ked ar­cá­ba ráz­ni, mert er­re meg­kér­tél. (Majd­nem ütöt­tem.) Meg­ígé­rem, hogy nem fo­gom a ku­tyám­ban ter­me­lő­dő pi­sit és ka­kit a ho­mo­ko­zó­ba gyűj­te­ni. (Itt már tény­leg majd­nem.) Mert er­re is meg­kér­tél. Meg­ígé­rem, hogy ki­sze­dem a be­lét, ki­sze­dem a ve­sé­jét, le­bo­rot­vá­lom a sző­rét, ki­ope­rá­lom a hang­szá­la­it és szi­go­rú­an pó­rá­zon ve­ze­tem ma­gam mel­lett a bal ol­da­lon. (Fon­tos c. lap, II. évf. 4. szám)